Te melyik csoportba tartozol?

Folytonos aggódással és lemondással akadályozod magad az álmaid  megvalósításában, vagy képes vagy befogadó állapotban tartani magadat és egyre többet elérni? 

Lehet, hogy te is úgy érzed, te már mindent megtettél azért, hogy megérkezzen az álommunkád, álomkapcsolatod, áloméleted, éveket dolgoztál magadon, hogy elengedd mindazt, ami megakadályozott abban, hogy ezt elérd. Oldásokra jártál, meditáltál, felfedeztél, feltártál, megértettél, elengedtél már egy csomó dolgot.

És eleged van… Várod a munkád gyümölcsét, a jogos jussod, hogy az Univerzum elhozza végre már neked. Várod, hogy megtaláld azt az elfoglaltságot, hivatást, amit szívedből szeretnél, ami nem is munka, hanem hobbi, szerelem, amit lelkesedéssel csinálsz, ami belőled fakad. És megtaláld ennek a fizikai kereteit, helyét, rendszerét, hogy méltóképpen legyél díjazva ezért mind anyagiakban, mind elismerésekben.

Mert már annyira eleged van, és annyira úgy érzed, hogy megérdemled. És türelmetlen vagy és frusztrált, hogy hol van már, és mikor jön már el a pillanat. Minden nap úgy kelsz fel, hogy azt várod: „na, ma biztos megtalálom, szembejön velem az a hivatás, lehetőség, amit szeretnék, amit érzek legbelül, hogy szeretném csinálni, csak eddig nem jöttek össze a körülmények.”

Másra nem is tudsz gondolni, számolod a napokat, perceket, hogy mennyit kell még jelenlegi helyeden eltölteni. És így telnek a napok, és minden nap egy kis csalódással fekszel le, amiért aznap sem történt semmi, nem keresett meg senki egy szuper ajánlattal, nem történt veled semmi különleges, egetrengető változás. Másnap is ugyanoda kell bemenned. És ettől még kiábrándultabb, csalódottabb leszel.

Ebben az állapotban nem tudsz száz százalékig jelen lenni másban sem, nem tudsz örömmel fordulni sem a családodhoz, sem a barátaidhoz. Bármennyire is próbálsz erőt venni magadon, próbálod elfelejteni a belső elégedetlenségedet, mindent megfertőz, mindig benned van az az egyre erősödő érzés, hogy lám mindenki más boldog, másnak sikerül, más eléri, amit szeretne. Lehet, még irigykedsz is rájuk, és közben önmagadat egyre jobban leértékeled, hibáztatod, azt keresed, te mit nem csinálsz jól.

Néha tiszta és nyugodt perceidben, mikor nagyon ellazulsz és elfelejtesz aggódni, érzed a zsigereidben és látod is magad előtt, amint megvalósulnak az álmaid, de az időd legnagyobb részében a negatív türelmetlenség, kételyek és a csalódottság munkál benned, így várod, hogy megtörténjen az, amit szeretnél.

A baj az, hogy a várakozással azt üzened az Univerzumnak, hogy tehetetlen és erőtlen vagy, valaki mentsen meg téged. Várakozol, hogy az idő majd megoldja helyetted. Azt hiszed, ha elég sokat vársz, majd megkapod, amit szeretnél. Ezzel gyakorlatilag megállítod az életed, és csak a türelmetlenséged és a tehetetlenséged nő. Lemondasz a teremtő, cselekvő erődről, egyre jobban visszahúzódsz, lemondasz az irányításról, az életedről, s egyre inkább csak kívülről figyeled azt, egyre frusztráltabban.

Ebben az állapotban elkezd egy negatív spirál működni benned, az eddigi tapasztalatok alapján bekapcsolnak a félelmek és az általuk generált érzések. Elkezded leértékelni a vágyaidat és ezzel önmagadat is. Azt hiszed, azért nem valósultak meg a vágyott dolgok, mert túl türelmetlen vagy. Ezért kezdesz magadra erőltetni egy álarcot, egy „türelmet”, ami nem a jó értelemben vett türelem, hisz nem egy belső, szívből jövő, biztos érzésből jön, amikor boldog vagy, és tudod, hogy minden megérkezik ott és akkor, amikor pont a legjobb lesz.

Ez a magadra erőltetett türelem a félelmeidből fakad és a csalódásból, hogy miért nincs még itt. A fókusz a hiányon van és a nincsen. Ezért elkezdesz egyre kevesebbet kívánni, leértékeled magad, hogy biztos te ezt meg sem érdemled, túl sokat szerettél volna, hogy is jössz te ehhez – és hasonló, önleértékelő gondolatok. Ezekkel pedig olyan alacsony rezgésszintet teremtesz, amivel saját magad akadályozod meg, hogy találkozz az álmaid fizikai megvalósulásával.

Ebben az állapotban bezárkózol, nem veszed észre a lehetőségeket, nem hallod meg az ismerősök hívásait, nem látod meg azokat a leveleket, amik mind azért jönnek, hogy lépésről lépésre elvezessenek a megvalósulásig. Ebben az állapotban a félelmeidre és a „miért nincs már itt”-re koncentrálsz.