Saját történetem…

De mielőtt elmondom, kérlek, gondold át ezt a pár kérdést:

• Te szereted a munkád?
• Azzal foglalkozol, ami a küldetésed?
• Bőséget tudsz teremteni, miközben élvezed a munkád?
• Vagy a főnököd, munkáltatód zsebét tömöd és közben tűröd, hogy kizsigereljen, megalázzon, ne adj isten bántalmazzon?

Tudom, miről beszélek…

Én 21 évig dolgoztam egy olyan pozícióban, amit sosem szerettem… Jó voltam benne, de közel sem olyan jó, mint lehettem volna, és ennek az oka egyetlen volt: nem ez volt az én utam, nem ez volt az életfeladatom, nem ez volt a küldetésem… Sosem szerettem azt csinálni…

Sokáig azonban nem volt merszem váltani, változtatni.

Amikor meg már elhatároztam, hogy kiszállok és megvalósítom az álmom, akkor a hozzám közelállók mindig lebeszéltek, hogy hülye vagyok, hogy egy jól fizető szakmát ott akarok hagyni valami bizonytalan dologért.

Az elején sajnos hallgattam rájuk, de igazából, ma már tudom – sok-sok év önismereti munkával a hátam mögött –, hogy ez szükséges volt akkor, hogy ma azt csinálhassam, amit imádok, ami feltölt, ami a küldetésem… 

Vagyis nagyon sokat tanultam ebből.

Megtanultam, hogy hallgassak az érzéseimre, a megérzéseimre.

Megtanultam küzdeni magamért.

Megtanultam nem feladni az álmaimat.

És még sok más dolgot is, amiért hálás vagyok nekik, akik akkor lebeszéltek, visszahúztak, hülyének vagy éppen felelőtlennek gondoltak. Azt mondom neked is: Minden nehézség ellenére megéri szárnyalni! Foglalkozz magaddal, ásd ki a problémáid gyökerét, gyógyítsd magad! Mert csak így kerülhetsz egyensúlyba!

Nekem már sikerült és biztos vagyok benne, hogy neked is fog!