Megengedés nap

Mostanában gyakran hallani mindenfelé a következő szavakat: „minden rendben, ha megengeded”, „csak engedd meg”, „engedd el”, „engedd be”. Én is sokszor írom le, hiszen nagyon fontosnak tartom a fejlődésben.

De vajon ez olyan könnyű?

Igen, valójában nagyon könnyű elengedni. Egyszer valaki demonstrálta nekem: egyszerűen elejtett előttem egy papírlapot. Ennyi.

Lenne…, ha erre lennénk kondicionálva, nem pedig a szenvedésre, ragaszkodásra, agyalásra. Ha úgy nőnénk fel, hogy megtanulunk folyamatos kapcsolatban lenni önmagunkkal, az érzéseinkkel. De nem így van. Ezért nehéz elengedni, megengedni. Egyáltalán engedni az akarás, kitalálás helyett. Mert az nem biztonságos, abból még akármi is lehet. Ami ijesztő…

Egy körben beszélgettünk arról, hogy milyen fantasztikus, támogató programot hozott létre egyik társunk, amelynek értéke felbecsülhetetlen az eredményhez képes, amit segít elérni. Ha tengelyben van és össze van kapcsolódva a szívével, ezt ő is tudja, meditációiban látja, hogy fürtökben érkeznek hozzá segítségért, és ő boldog, hogy csinálhatja azt, amit imád, méltó díjazás ellenében.

Mégis, a beszélgetés azzal indult, hogy esetleg meg kéne nyirbálnia a programot és olcsóbban adni, mert… Persze jöttek a fejből érkező, teljesen „reális” magyarázatok. Amivel ugye csak az a pici gond van, hogy ezeknek semmi köze nincs a valódi lehetőségekhez, ezeket a félelmei, hiedelmei, korlátai, múltbéli tapasztalatai mondatják vele. Ezek pedig pont nem azon a rezgésszinten tartják, ahol össze tud találkozni a megoldásokkal és az álma megvalósulásával.

Persze, ha újra visszakerül a szívkapcsolatba önmagával és az Univerzummal, és beleengedi magát abba, amit a lelke mutat, és megtartja ezt a rezgésszintet, ott megszűnik az agyalás, nincsenek kérdések és félelmek. Ott csak az áramlás van és a lehetőségek tárháza.

A másik beszélgetés arról szólt, hogy egy kedves barátom találkozott élete szerelmével. Érzi, mélyen legbelül bizonyosan tudja, hogy nagyon mély, régi kapcsolat van köztük, amit aggyal, szavakkal nem is tud megmagyarázni, és ők összetartoznak. Mégis, ha megadja magát a rossz tapasztalatoknak, félelmeinek, akkor rengeteg kifogást fel tud hozni elméből, hogy miért nem kellene belemennie a kapcsolatba, miért nem lenne jó, az ismerősök, családok, barátok is mind azt mondják, hogy…

Miközben megvan benne az ezer százalékos érzés arról, hogy mit szeretne élni, de a sok negatív gondolatával, elmés tettével és rengeteg kételkedésével egyre csak késlelteti mindezt.