Gyomlálás…

Kétfajta embertípus létezik. Az egyik alaposan, időt, energiát és testfájdalmat nem sajnálva gondozza a kertjét, akár hetente többször is gyomlál és szépítget. Leül, és megpróbálja különböző módszerekkel eltüntetni az oda nem illő gyomokat, gyökerestől szüntetve meg a bajt. Ha kézzel nem megy, kis kapával, ásóval vagy bármely más eszközt igénybe véve, de elszántan, mert úgy hiszi, gondolja vagy tudja, csak így ér el eredményt.

A másik típus az egyszerűbb, kevésbé fárasztó megoldást keresi. Fogja a fűnyírót és levágja a gaz tetejét. Ugyan a probléma nem szűnik meg, de egy kis ideig nem látható, nem zavaró, így nem kell vele foglalkozni.

A mindennapi életben pont így viselkedünk. Vannak, akik – ha probléma, elakadás, gond adódik az életükben – képesek egészen a gyökerekig visszamenni, hogy megoldást találjanak, míg mások elintézik egy legyintéssel, egy látszatmegoldással, egy ígérettel.

Önmagunkért, a másikért, a párkapcsolatunkért tenni nagyon fárasztó, időigényes dolog. Minden nap törekedni arra, hogy jobb legyen, de legalábbis ne legyen rosszabb, felvállalni a kényelmetlenségeket, a kellemetlen beszélgetéseket, önmagunknak is bevallani a kudarcainkat sokkal nehezebb, mint a szőnyeg alá söpörni, elmenekülni, esetleg – és mily gyakori – megsértődni, vagy másokat okolni.