Hiszel a dicséret erejében?

Én úgy gondolom, hogy dicsérni valakit annyit jelent = motiválni.

Ennek ellenére nem emlékszem, hogy a szüleim valaha is megdicsértek volna. Azt hiszem, ők még úgy vélték, hogy akit dicsérgetnek, az elbízza magát és nagyképű lesz. Ezért bármennyire is vártam, nem kaptam elismerést a szüleimtől sem iskolai, sem sportbéli teljesítményeimért. Sokáig úgy gondoltam, hogy ezzel ártottak nekem, de amikor évekkel ezelőtt egy elvonuláson egy férfi arról mesélt, hogy bármikor bármit tett, a szülei mindig megdorgálták és a bukást vetítették elé… nos, akkor rájöttem, hogy lehetett volna ez sokkal rosszabb is! Hiszen egy dolog a pozitív visszajelzés elmaradása, de sikertelenséget előre vetíteni annak, aki fontos számunkra, szinte önbeteljesítő jóslat.

Én vezetőként és anyaként egyaránt arra törekedtem és törekszem, hogy mindig adjak visszajelzést. A negatívat építő jelleggel, amiből fejlődni lehet, a pozitívat pedig megerősítés és motivációképpen.

Ennek ellenére megtudtam, hogy még ezt is lehet tévesen csinálni. Egyrészt lehet túl sokat dicsérni, amivel egy ponton túl már értéktelenné válik az elismerés. Másrészt lehet eredményorientáltan elismerést adni (például: de szép rendet raktál!), amivel pedig legjobb szándékunk ellenére teljesítmény orientációt nevelhetünk a gyermekünkbe.

Mindebből arra következtethetünk, hogy a pozitív visszajelzés nagyon is fontos, ám –mint mindennél, a jóból is megárt a sok – igyekeznünk kell megtalálni az arany középutat! Éppen annyit dicsérni, aminek még van értéke, illetve az eredmény helyett például a részvételt, a hozzáállást értékelni. A fenti rendrakós példánál maradva értékelhetjük mondjuk azt, hogy a gyermek mennyire aktívan vett részt a szoba rendberakásában, vagy hogy kérés nélkül segített.

Ne tegyük hát azt a gyerekeinkkel, beosztottainkkal, amit velünk tettek a szüleink, főnökeink. Ha ők nem dicsértek minket, mi ettől függetlenül értékeljük gyerekeinket, beosztottainkat, és jelezzük is vissza ezt számukra, hogy az elismerésünkből építkezve önbizalommal teli, sikereket elérő felnőttekké, kollégákká válhassanak!

Namasté,

Szandra