Lapot húzni tizenkilencre
Tarts velünk ezen az érzelmes utazáson az emlékek útját járva, ahol egy sajátos megközelítésben teszünk sétát a múlt erdejében.
Belső utazás kísérő, családállító
Cikk megosztása
Rengeteget dolgozol, még sincs senki a munkahelyeden, aki megveregetné a vállad, hogy „ez szép volt”? Hiányolod az elismerő szót?
Én is sokáig így voltam ezzel… Sajnáltam magam, amiért olyan sokat dolgozom, erőn felül teljesítek, mégsem dicsér meg a főnököm. Vezetőként aztán éppen ebből a hiányból tanulva nagyon is figyeltem rá, hogy én bizony adjak visszajelzést. Rendszeresen tartottam négyszemközti értékelő beszélgetéseket, melyekben mind a jó, mind a fejlesztendő területekre rávilágítottam.
Ez eddig szép és jó is, de…
Bár gyermekként még nem tűnt fel, mennyire hiányzott a szüleim pozitív visszajelzése, önismereti utam részeként felismertem, hogy valójában a munkahelyi elismerés amiatt hiányzott ennyire, mert a kicsi belső gyermek énem ki volt éhezve arra, hogy végre valaki értékelje a teljesítményét. Hidd el, ha hiányolod a munkahelyeden a visszajelzést, akkor ez a Te esetedben is a gyermekkorodban elszenvedett hiányból fakad!
No és hogy mit tudsz kezdeni ezzel az információval? Lényegében azt, hogy meglátod a feladatot a dologban! A megoldás ugyanis az, hogy Neked önmagadat kell elkezdened dicsérni!
No és itt jön a nehézség! Ahhoz, hogy ezt meg tudd tenni, bizony két dologra is szükség van! Önszeretetre, és arra, hogy levetkőzd a maximalizmusodat! Addig, amíg elvárod Magadtól, hogy mindig mindent tökéletesen oldj meg, addig csak újabb és újabb csalódás lesz az osztályrészed. Elégedetlen leszel önmagaddal, az önszeretettel és a feltétel nélküli önelfogadással pedig köszönő viszonyban sem lesztek!
Nos, elsőre talán nem tűnik nagy feladatnak, hogy kezdd el szeretni saját Magad, de én nap mint nap látom, hogy valójában mennyire nem megy ez az embereknek! Hidd el, hogy még annak sem, aki a felszínen önelégültnek tűnik. Sokszor a látszólagos nagyképűség nagyon érzékeny és sérült gyermeki lelket takar, aki a hiányérzetét igyekszik leplezni a viselkedésével.
Ha pedig szülő vagy – akkor gyanítom, mondanom sem kell, hogy szüleid hibájából tanulva – Te dicsérd a gyermeked, amikor megérdemli. Viszont tudnod kell, hogy a gyerekek radarja elképesztően kifinomult. Amíg Te saját magaddal nem vagy elégedett, addig akaratlanul is ezt a mintát adott tovább a kicsinyednek akkor is, ha a szavaiddal igenis figyelsz rá, hogy értékeld az ő sikereit.
A megoldás tehát az önszereteted fejlesztésében rejlik, amit a leghatékonyabban tudatalattiban ható módszerekkel – mint a Belső utazás – tudsz elérni. Ugyanerre a célra otthon végezhető gyakorlat pedig a Belső Gyermek meditáció, amelynek segítségével (lévén a tér és az idő fikció) a felnőtt énedből tudsz szeretetet adni a kicsi énednek.
Ehhez több hanganyagot találhatsz az interneten. Én is készítettem egyet, amelyet esti elalváshoz ajánlok.
Namasté,
Szandra
Tarts velünk ezen az érzelmes utazáson az emlékek útját járva, ahol egy sajátos megközelítésben teszünk sétát a múlt erdejében.
Avagy hogyan alakultam egy tüzes, szangvinikus, időnként robbanó személyiségből többnyire merengő, befelé figyelő nővé…