Nehezen adsz pihenőidőt magadnak?

„Aki nem dolgozik, ne is egyék!” Bizonyára Te is (sokszor?) hallottad már ezt a felszólítást.

Én nagyon szeretem ezt az országot és büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok, ám úgy érzem, sok terhet cipel ez a nemzet. Köztudott tény, hogy igen magas Magyarországon az öngyilkosságok száma és jelentős az alkoholizmus, illetve depresszió elterjedtsége.

Valamiért pesszimista nép vagyunk. „Jobb félni, mint megijedni.” Úgy tapasztalom, hogy ezt az „életre felkészítő” mondatot (akárcsak a fentit) számtalanszor halljuk mi, magyarok az életünk folyamán. No de mire is készít fel mindez? Lényegében arra, hogy az élet egy folyamatos küzdelem, harc. Állandóan dolgozni kell, gyűjtögetni a nehezebb időkre és megpihenni… nos, az szinte elfogadhatatlan bűntett!

S hogy miért is írok erről? Mert azt látom a vendégeimen, hogy benne vannak egy örökös mókuskerékben. Sok pénzt kell keresni, meg kell minden anyagi javat teremteni, eközben a nőknek még tökéletes feleségnek, anyának is kell lenniük. (Kérem az urakat, ne vegyék magukra, de úgy látom, hogy azért a legtöbb férfi a munkán kívül nem tesz maga elé elérhetetlen elvárásokat apaként és férjként.) Ha pedig mindez nem volna elég, még egy elképesztő bűntudat is társul ahhoz, ha valaki megpihenni szeretne.

Felkapott, divatos szó az ÉNIDŐ, de úgy látom leginkább azért, hogy az embereknek legyen, ami hiányzik… A nők rettentő nehezen adnak magunknak énidőt. Tapasztalatból tudom, hiszen ez nekem is komoly kihívást jelentett. No, de mit érünk el azzal, ha nonstop fantasztikus munkaerő vagyunk, vagy jó anya/feleség, mi magunk pedig sehol sem szerepelünk a saját prioritás listánkon?

A helyzet az, hogy a szervezet egy idő után beadja a kulcsot! Először általában idegileg érzi magát kiégve az ember, fáradtabb, türelmetlenebb, ingerültebb. Ha ekkor nem veszi észre a vészjelzést és továbbra is ugyanúgy pörgeti magát minden szerepben, akkor sajnos az élet általában emeli a tétet… Jön a komolyabb testi elváltozás vagy akár a figyelmeztető baleset.

Ne várd meg, hogy idáig fajuljon a dolog! Tudom, hogy nehéz elhinni, de az, hogy pihenő időt adj magadnak, élet-halál kérdése! No és azt is tudom, hogy ha ezt már egyszer megértetted, akkor sem egyszerű változtatni! Kő kemény programok futnak bennünk, amiket a felmenőinktől hozunk, ezek kikapcsolása nélkül szinte lehetetlen valóban változtatni! Nekem több családállítás és a Belső Utazás kellett ahhoz, hogy végre engedjek magamnak pihenést. Többé már nem akarok a családom áldozata lenni, ahogyan azt anyukámtól láttam.

Vedd észre, ha benned is rossz program fut és írd át, amíg még nem késő! És ha mindezt önzésként értelmezed, akkor felhívom rá a figyelmed: üres kancsóból nem tudsz vizet tölteni, tehát ha Te kimerülsz, akkor a családod és a klienseid/munkahelyed sem tudnak úgy jót kapni Tőled, mintha kipihent volnál!