Miért van szükségük a segítő szakembereknek is segítségre?

A saját felismeréseimet szeretném most megosztani, amely a következő: a segítő szakembereknek is szükségük van segítségre! 

Azonban sokszor nem merik ezt a segítséget kérni, ami mögött általában félelem, gyengeség, szégyenérzet van, vagy úgy érzik, hogy ha megtennék, akkor alkalmatlannak minősítenék. De! Éppen ellenkezőleg, a segítségkérés azt mutatja, hogy a segítő szakember felelősségteljes, önismerettel rendelkező és fejlődni akaró.

A segítségkérés nemcsak a segítő szakembernek, hanem a segített személyeknek is hasznos, hiszen így a segítő szakember hatékonyabban, minőségibben és empátiával tudja ellátni a munkáját.

Tapasztaltam ezt az elmúlt közel egy évben az általam tartott művész-coaching folyamatokban illetve a Színes Hangulatok Workshopokon résztvevő és ott intenzív saját élmény alapú önismereti munkát végző sok-sok coach, tréner, pszichológus, kineziológus, mentor, gyógypedagógus stb. tekintetében.

A fenti segítő tevékenységet végző szakemberek – illetve még ide lehetne sorolni pl. a szociális munkásokat, a mentőápolókat vagy a tanárokat is – nap mint nap szembesülnek mások problémáival, szenvedésével, traumáival. Ez a folyamatos lelki terhelés komoly hatással van a segítők mentális egészségére, és kimerüléshez, kiégéshez, depresszióhoz vagy szorongáshoz vezethet. Ezért fontos, hogy a segítők is gondoskodjanak magukról, és igénybe vegyék a szükséges szakmai és személyes támogatást.

A segítő szakembereknek nemcsak a munkájuk során, hanem a magánéletükben is számos kihívással kell megküzdeniük. Gyakran nehezen tudnak határt húzni a munka és a magánélet között, és túlzott felelősséget éreznek a rászorulók iránt. Emellett a segítőknek szembe kell nézniük a társadalmi elvárásokkal, a szakmai elismerés hiányával, a konfliktusokkal, az etikai dilemmákkal, a stresszel és a feszültséggel. Mindez befolyásolhatja a segítők önértékelését, motivációját, kapcsolatait és életminőségét.

A segítő szakembereknek tehát fontos, hogy felismerjék a saját lelki szükségleteiket, és megkeressék a megfelelő segítséget. 

A segítségnyújtás több formában is történhet, például:

• Szupervízió

A szupervízió egy szakmai konzultáció, amely során a segítő szakember egy tapasztaltabb kollégával vagy szakértővel beszélget a munkájával kapcsolatos kérdésekről, nehézségekről, érzésekről. A szupervízió célja, hogy a segítő szakember fejlessze a szakmai kompetenciáit, reflektáljon a saját viselkedésére, döntéseire, értékeire, és megoldást találjon a felmerülő problémákra.

• Konzultáció

A konzultáció egy másik szakmai segítségnyújtási forma, amely során a segítő szakember egy másik szakemberrel vagy szakmai csoporttal konzultál egy konkrét esetről, helyzetről, módszerről vagy elméletről. A konzultáció célja, hogy a segítő szakember bővítse a szakmai ismereteit, megossza a tapasztalatait, tanuljon másoktól, és új perspektívákat kapjon a munkájához.

• Terápia

A terápia egy személyes segítségnyújtási forma, amely során a segítő szakember egy terápiát végző szakmabeli kollégával beszélget a saját érzéseiről, gondolatairól, viselkedéséről, problémáiról. A terápia célja, hogy a segítő szakember javítsa a mentális egészségét, megértse és feldolgozza a traumáit, konfliktusait, félelmeit, és erőforrásokat találjon a lelki egyensúlyának megőrzéséhez.

Tehát kijelenthetjük, hogy a segítő szakembereknek nem kell szégyellniük vagy bűnösnek érezniük magukat, ha segítségre van szükségük. A segítségkérés nem jelenti azt, hogy a segítő szakember gyenge, alkalmatlan vagy hibás! Éppen ellenkezőleg: a segítségkérés azt mutatja, hogy a segítő szakember felelősségteljes, önismerettel rendelkező és fejlődni akaró. 

A segítségkérés nemcsak a segítő szakembernek, hanem a segített személyeknek is hasznos, hiszen így a segítő szakember hatékonyabban, minőségibben és empátiával tudja ellátni a munkáját.

Neked mi erről a véleményed?