Az értelmetlen élet

Te is érezted már értelmetlennek az életedet? Lehet, hogy nem is tudod pontosan megfogalmazni, hogy mi bajod van, de valami mégsem stimmel. Hirtelen nem találod a helyed, minden, amit teszel, feleslegesnek tűnik, mintha nem haladnál semerre, csak egy helyben toporognál…

Nem is olyan régen velem is előfordult, hogy azt találtam mondani, az életem utolsó huszonhét évét le lehetne húzni a vécén. Valahogy semmi értelmét nem láttam hirtelen annak, hogy annyira tepertem hosszú-hosszú éveken át. Igaz, mindent elértem, amit célul tűztem ki huszonévesen, ám visszatekintve mégis feltettem magamnak a kérdést: Vajon megérte? 

És csak akkor vettem észre, hogy mi is történt, amikor már nyakig ültem benne. Igen, hirtelen keblére ölelt a kiégési szindróma.

Talán veled is előfordult már, hogy úgy érezted, nincs semmi értelme reggel felkelni, és ami addig boldoggá tett, örömöt okozott, már nem jelent semmit. Sőt… Talán idegesít minden és mindenki körülötted.  

A kiégési szindróma egy fizikai-érzelmi-mentális kimerülés, amely gyakran következik be hosszabb távon fennálló stressz hatására.

Ha még sosem hallottál róla, ne okold magad. A fogalom nem egyidős az emberiséggel, Freudenberger nevéhez fűződik 1974-ből. Kezdetben ezt csupán a szociális szférában dolgozóknál figyelték meg (prevenciós központokban, egészségügyi és szociális intézményben). Későbbi vizsgálatok, kutatások során állapították meg, hogy ez pedagógusoknál, rendőröknél és szinte minden foglalkozás körében előfordulhat, ahol rendszeresen emberekkel foglalkoznak. A jelenséget 1974-től folyamatosan kutatták és a tüneteket, jellemzőket is bővítették az eltelt évek során.

Mire figyelj, mit vizsgálj meg, ha nem érzed jól magadat a bőrödben?

• kimerült vagy mind testileg, mind lelkileg, amely a több alvással sem szűnik meg;
• eltávolodsz vagy próbálsz eltávolodni mindentől és mindenkitől;
• csökken a teljesítményed;
• kudarcélményt élsz meg életed több területén,
• a kapcsolataid minősége zuhanni kezd;
• csökken az empátiád embertársaid iránt (még a hozzád közelállókhoz is);
• nagyfokú elégedetlenség jellemez az élettel kapcsolatban;
• fokozott bizonyítási kényszered van, túlzottan önfeláldozóvá válsz, egészen semmibe veszed magad;
• saját belső világodtól eltávolodsz, idegen testérzeted lesz önmagaddal szemben;  
• halálvágyad van, gyakran az értelmetlenség érzése kerít hatalmába;
• közönyös vagy, fásulttá és fokozottan visszahúzódóvá válsz;

A tünetek minden életterületre kihatnak (munka, magánélet…). A kiégésnek vannak fázisai, és ha időben észreveszed magadon ezeket a tüneteket, akkor a folyamat visszafordítható. Ha nem történik hatékony beavatkozás az egyes szakaszokban, akkor pályaelhagyás, függőség, vagy akár öngyilkosság is előfordulhat.

Figyelj magadra, ne hagyd, hogy mások felülbírálják és megkérdőjelezzék az érzéseidet. Az első lépés mindig az, hogy ismerd el, merd kimondani, hogyha nem vagy jól. Ez nem szégyen, nem a gyengeség jele.

Vannak olyan időszakok, amikor úgy érezzük, hogy az élet értelmetlen, összecsapnak a fejünk felett a hullámok, de ha hosszabb távon ezt érzed, kongasd meg a vészharangot.