Mi a helyzet a megbocsátással?

„Gyűlölöm az apámat!” „Sosem bocsátok meg az anyámnak!” „Elfogadhatatlan, amit a szüleim velem tettek!” „Többé nem beszélek az apámmal/anyámmal!”
Ismerős bármelyik mondat? Nekem bizony nagyon is. Az első gyakorlatilag a mantrám volt úgy 14 éves koromtól 28 éves koromig. Szóval pontosan tudom milyen érzés.

Segítői pályafutásomban számtalanszor hallottam vendégeim szájából hasonló kijelentéseket és – mivel átéltem magam is – mélységesen együtt tudtam érezni velük.
Van azonban ezekkel a mondatokkal, illetve legfőképp a mögöttük megbújó érzésekkel egy komoly baj. Nevezetesen az, hogy az anyánk és apánk gyermekei vagyunk, azaz 50-50%-ban bennünk élnek tovább. Ha tehát valamelyiküket utáljuk, megtagadjuk, akkor valójában önmagunk egy részét utasítjuk el! Ez pedig nem nekik árt, hanem önmagunknak! 

Brandon Bays a megbocsátásra tanít. Sok embertől azonban azt hallom, hogy a megbocsátással felmentjük a tettest a bűne alól, amihez nincs jogunk és nem is érdemli meg. Ez egy hatalmas tévedés! Megbocsátani nem azért kell, hogy a másik felet tehermentesítsük, hanem azért, mert addig, amíg nem tudunk szívből megbocsátani, addig mérgező érzéseket hurcolunk a szívünkben, ami akár meg is betegíthet minket!

Több vendégem említette, hogy korábban azt a tanácsot kapta segítőktől, hogy személyesen keresse fel a szülőjét, akivel konfliktusa van, és tálaljon ki neki. Ezzel két alapvető probléma van. Az egyik, hogy a való világban egy beszélgetés alkalmával jelen van az ego, ami megsértődéssel, játszmaindítással reagál az általa támadásnak vélt mondatokra, és a beszélgetésből így könnyűszerrel veszekedést generál. A másik, hogy ilyenkor az emberek a saját igazukra figyelnek, és miközben a másik fél beszél, önmagukban már arra készülnek, hogy mit válaszolnak, hogyan védik meg magukat – ergo az elhangzó gondolatok jelentős része el sem jut hozzájuk.

Én a magam részéről nagyon fontosnak tartom a kibeszélést, kiventilálást, azonban tapasztalatom szerint a személyes beszélgetés helyett a lélekszintű társalgás (amelyet – ha még nem állsz készen egy Belső Utazásra – akár otthon is megejthetsz ellazult állapotban) célravezető igazán, hiszen itt megérzed mindazt, ami a másik fél szívében zajlik, így megérkezhetsz egy olyan fajta megértésbe, amely könnyedén segít át a megbocsátásba.

Mindez nem jelenti azt, hogy ha nehéz szüleid vannak, akkor is muszáj a kapcsolatot tartani velük. Bár nyilván ez volna az ideális, de a cél valójában csupán az, hogy megnyugodjon a lelked és békében élhesd az életed, megtartva az egészségedet.