Kivel azonosítod magad?

Te hogyan vagy ebben a felforgatós, mindent felhozós, ásós időszakban? Menekülsz? Terelsz? Vagy bevállalós vagy, belemész, leásol, szembesülsz? Mindenki érzi, mindenkire hat. A különbség csak az, hogy ki mit kezd vele, meddig van benne a trutyiban, mennyire van elege belőle.

Én is átéltem a múlt héten kezdődött extra energiákat. Rögtön ki is mentem az erdőbe. Persze segített, sok minden feljött, könnyebbedett, de igazából maradt bennem a mélyben valami… Akkor nem igazán tudtam megfogalmazni. Csak azt éreztem, hogy szomorú, gyomorszorongató. Még mindig… Vagy már megint. Pedig már hányszor áthúztam magam a tű fokán és még mindig van valami, itt is, ott is.

És ahogy teltek a napok nem annyira lett jobb, inkább csak még jobban szűkültem. Éreztem, láttam és nem tudtam mit tenni, hát hagytam, hadd történjen. És jöttek a helyzetek, szituk, amelyek mutatták, hogy még mindig nem szeretem, tisztelem, értékelem magam eléggé, mindenhol. Tegnap estére persze ki is pattant belőlem minden is, megjött az i-re a pont. Mert ugye, ha még kívülről várom a törődést, elismerést, bármit, addig valahol valamit nem fogadtam még el/be.

Aztán ránéztünk. Hogy még mindig kivel, melyik sérült részemmel azonosítottam magam. Amiről azt hittem, hogy én vagyok, de nem akartam az, és főleg olyan lenni, ezért elutasítottam. De persze ő jött és mutatta magát, hogy fogadjam már el. Én meg hessegettem, mert vállalhatatlannak éreztem. Pedig csak egy sérült, törött rész, akitől elvártam mindenfélét, hogy mit hogyan csináljon, ami nonszensz.

Pedig amikor végre ránéztem és őszintén elfogadtam, hogy ő is a részem, és tudatosítottam, hogy én nem csak ő vagyok, kifogtam a vitorlájából a szelet, már nem akarta folyton mutogatni magát. És csak hagytam, hogy lenyugodjon, elmúljon, eltűnjön. Nem kell gyógyítgatni, nem kell hozzá ragaszkodni, nincs mit szégyellni rajta, elengedhettem. Mert már nem volt elnyomva és nem azonosítottam magam vele.

Ekkor nyert valóban értelmet számomra az a mondat, hogy „Ha befejeznéd végre azoknak a történeteknek a mesélését önmagadról, amit eddig toltál egész életedben, akkor ki lennél és milyen lenne az életed? Akkor mi maradna?”

Ha végre nem azzal a résszel azonosítanád, akiről azt hitted, hogy te vagy, hanem csak elfogadnád és megengednéd, hogy ő is hozzád tartozzon és hogy te annál sokkal több vagy. Ekkor már nem várja a sérült részed kívülről a törődést, elfogadást, szeretgetést. Hiszen te már megtetted magadnak. Így nem a sérüléseiden keresztül kapcsolódnál már. És ekkor tudsz valódi lényegedből kapcsolódni, élni.

És ez jelenti a választást, hogy mit választasz: azt, hogy tudatosan megnézed ezeket a részeket, elfogadod, befogadod, elengeded, és a következő helyzetben már nem abból a törött, beszűkült részből reagálsz. Választod az egészet, az újat, az ismeretlent, ami lehet, hogy kicsit ijesztő, mert nem tudod milyen, de mégis érezhetően könnyebb, hiszen van benne tér és ezáltal lehetőségek. Választod, hogy elengeded a ragaszkodást a szenvedéshez, ami nem könnyű, hiszen az jön még mindig zsigerből, annyira megszoktuk.

És ekkor okafogyottá válik ez az egész szenvedés mintázat, láncolat, és kiléphetünk ezekből a hozott, karmikus mintákból és választhatunk valami újat. Élhetjük azt, akik vagyunk és teremthetjük azt az életet, amit szeretnénk élni.

Na, erre alkalmasak ezek a mostani energiák, hogy még felhozzák azokat a kis morzsákat, amiről azt hittük, már nincs, de mégis elbújt. Felhozzák, odatolják, hogy választhassunk, mit teszünk velük.

Szembenézzünk velük, még ha fájdalmas is esetleg és letudjuk egy életre, hogy tovább már ne ezek határozzanak meg. Vagy hurcoljuk még tovább őket, ragaszkodunk hozzá és teremtjük ugyanazokat a fos szituációkat és helyzeteket újra meg újra meg újra…

A választás rajtad múlik. Ez a jó hír és talán a rossz is. Te döntöd el, neked melyik.

Engem felszabadított. Nyilván nem azt jelenti, hogy soha többé nem történik velem semmi olyan, amit nem szeretnék, vagy elterel, vagy bármi. Hisz itt élek én is a hétköznapokban. De én dönthetem el, hogy hogyan reagálok és meddig maradok benne, hogy mit kezdek vele. És ez a felszabadító!

Ha te is szeretnéd ezt választani, keress meg, fogom a kezed, mutatom az utat és végig veled leszek.