Haldoklóval vagy haladóval?

Tudtad, hogy sokkal egyszerűbb a gazdagokat gazdagabbá tenni, mint a szegényeket gazdaggá? Gondolnád, hogy sokkal egyszerűbb azokkal foglalkozni, akik alapból költenek az egészségükre, mint egy haldoklónak eladni egy vitamint?

Mégis a legnehezebb számomra mindig az, amikor annyira segíteni akarok valakinek, hogy nem veszem észre, hogy ő melyik táborához tartozik. Miért fontos számomra időben felismerni, hogy épp ő meghalni akar, vagy jobb életet? Csak, hogy nekem is kevesebb szenvedésben legyen részem. 

Szenvedés? Miért? 

„Mert a legcsodálatosabb testmozgás lehajolni egy emberért és felemelni magad mellé.” – Rex Maughan cégünk alapítója szavait idézve.

Talán, mert bennem is ez az eszmeiség uralkodik, ezért lehet szenvedés, ezért lehet számomra a legnehezebb elviselni azt a tudatot, hogy elutasítja azt a segítséget, amire szerintem szüksége van. És tudod itt a lényeg, ami időnként lecsap rám. 

SZERINTEM! Ahelyett, hogy arra figyelnék, NEKI mi a fontos? 

Ebben a szakmában IS a legfontosabb az odafigyelés.

Mire van szüksége? Hol tart? Tud figyelni rám, vagy épp valami más, számára fontosabb foglalkoztatja? De, ha mégis „jókor vagyok jó időben”, és sikerül a kapcsolódás, az fantasztikus örömmel tölt el. Mert tudom, hogy tudok neki segíteni, és kölcsönösen figyelünk egymásra. Személyre szabottan. Azt nyújtom számára, amire épp szüksége van. Lehet, hogy csak az egészségét szeretné rendbe hozni, de lehet, hogy az életminőségén, a körülményein akar változtatni. Miközben segítek neki, tudom, hogy én is fejlődőm vele együtt. Együtt fejlődünk és haladunk előre, ez a legklasszabb érzés.

Tudom ezek ütős gondolatok, de valós létező dolgokról beszélek, mert nap mint nap találkozom velük. Így, ha kevesebb gondot akarok magamnak, bizony fel kell nekem is nőni a feladathoz. Felismerni időben azt, hogy melyik típusú emberrel állok szemben, aki éppen meghalni készül, vagy aki épp egy jobb életre vágyik. 

Te melyik táborához sorolnád magad? Mennyire ismered önmagad? Képes vagy kilépni a komfortzónádból? Vagy csak legyintesz egyet? „Majd lesz valahogy…”