Az adventi négyes

Tudtad, hogy az adventi koszorú négy gyertyája mit szimbolizál? No és azt, hogy nem véletlenül négy hét alatt jutunk el oda, hogy mind a négyet meggyújtsuk?

Azt már az iskolában megtanultuk, hogy karácsonykor Jézus születését, a megváltó megérkezését ünnepeljük. Azt viszont nem emlékszem, hogy elmondták volna, hogy az adventi koszorún azért gyújtunk hetente 1-1 újabb gyertyát (tradicionálisan az óra járásával ellenkező irányban), mert ezzel szimbolizáljuk azt, ahogyan a karácsony közeledtével egyre jobban növekszik a fény ereje, amely az első vasárnapon még csupán egy gyertya lángja, a negyedikhez érve azonban a 4 láng együttes ereje már beragyogja a szobát, egyesítve a négy gyertya által képviselt energiák összeérő erejét. Ahogyan az adventi koszorún terjed a fény, úgy árad szét szívünkben is egyre jobban a fényesség.

No, és hogy mi a négy gyertya üzenete?

Az első vasárnapon a HIT gyertyáját gyújtjuk meg, ezzel erősítve szívünkben a hitet, hogy életünk nehézségeinek ellenére is bízzunk abban, hogy minden értelmet nyer és jóra fordul.

A második (bronz) vasárnapon a REMÉNY gyertyája kap lángra, amely a kitartás erejével ajándékoz meg minket, az üzenve, hogy minden problémára van megoldás.

A harmadik (ezüst) vasárnapon az ÖRÖM lángja lobban fel otthonunkban, arra emlékeztetve bennünket, hogy az életben nem a cél elérése a lényeg, hanem az, hogy tudjuk élvezni az oda vezető utat! Álljuk meg és vegyük észre életünk apró csodáit és kezdjünk el örülni, hálát adni mindenért!

A negyedik (arany) vasárnapon a SZERETET energiáját szimbolizáló gyertya is égni kezd adventi koszorúnkon, hogy ezzel az érzéssel a szívünkben érkezhessünk meg családunkkal az év legjelentősebb ünnepéhez, s ezt a minőséget vigyük tovább magunkat a karácsony elteltével a következő 365 napra.

Így a mögöttünk álló négy hét – amíg eljutottunk karácsonyig – azt teremtette meg bennünk, hogy megérkezzünk valódi önmagunkhoz, befelé figyelve, lelkünkben megnyugodva pihenhessünk meg ezen a csodás ünnepen, a HIT, a REMÉNY, az ÖRÖM és a SZERETET jegyében.

 Búcsúzóul Csitáry-Hock Tamás soraival szeretnék rámutatni arra, hogy valójában mennyire nem az ajándékok mibenléte kell számítson ezen az ünnepen, hanem az együtt töltött percekben a SZERETET megnyilvánulása az, amely igaz áldást hoz a lelkünknek:

„Van a csoda… Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek… Ez a karácsony csodája.”

Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok sok szeretettel!