A korlátokon túl…

Másodszor egy elvonuláson osztottam meg a többiekkel a ló képét a karám közepén. Ott arra a helyzetre kúszott be ismét, hogy mi van akkor, ha kiszabadulsz a saját kalitkádból, kilépsz a korlátozó hitrendszereidből és mintáidból. Ez ugye hatalmas lépés, egy mérföldkő, ha ide eljutsz, de mi van aztán? Amikor már nem vesz körül az a korlátozó háló, ami biztonságot is nyújtott és kiszámítható volt.

Amikor már nem úgy működsz és reagálsz, mint eddig, mert felszabadítottad magadat. De akkor hogyan másként? Sokszor pont ezért is nem mersz kilépni ezekből a szokásokból, mert nem tudod, hogy azon kívül mi vár rád, mit kell ott csinálni.

És akkor ott vagy a nagy szabadságod közepén és csak állsz. És hidd el, hogy ezt LEHET. Megengedheted magadnak, hogy nem kell tudnod rögtön, hogy mi az, amit szeretnél csinálni, hogy mi az, ami jó neked vagy egyáltalán mit is lehet kezdeni ezzel a nagy szabadsággal.

Megengedheted magadnak, hogy ne is akard kitalálni, ne sürgesd magadat, hanem lépésről lépésre haladva megadd magadnak az időt arra, hogy megérezd, kitapasztald. Megengedheted, hogy csak legyél ebben egy ideig önmagaddal, visszahúzódva, mint ahogy az a bizonyos ló áll a karám közepén.

Bármit is csinálhatsz, de lehet, hogy egyenlőre jól esik csak lenni, élvezni ezt a „semmit tevést”, csak figyelni a többieket, magadat, beleérezni, mi is esik igazán jól. És aztán kikísérletezni, milyen érzés az, ha erre-arra elindulsz, szaladsz, hemperegsz a fűben. Hiszen elszoktál mindettől azalatt a hosszú idő alatt, amikor a megtanult rendszerek és szokások mentén működtél. Újra kell tanulnod magadat, mint a kisgyereknek, hogy mi az, ami feltölt téged, mi jelent számodra örömöt.

Harmadszor akkor jutott eszembe a ló, amikor arról olvastam, hogy kinek mit is jelent a szabadság. Mindenkinek van erről egy elképzelése, egy illúziója, hogy mi is ez. Nyilván mindenkinek mást jelent, és ez jól is van így.

Mégis, amikor kitalálod, hogy neked mi az, jórészt a külső ingerekre hagyatkozol, arra, hogy mások mire vágynak, és abból próbálod meg kitalálni a saját képedet. És lehet, hogy ez köszönőviszonyban sincs azzal, amit valójában neked jelent, ami igazán belőled ered.

Aztán amikor ott tartasz, hogy elengedted a korlátokat, illúziókat és mindent is, ez is okozhat némi rémületet és megtorpanást, hogy rájössz, hogy egyáltalán nem is akarod azt, amiről azt hitted, hogy a te álmod.

Ilyenkor a kétségbeesés és a pánik helyett csak engedd meg magadnak, hogy ez is megtörténjen, engedd el azt, amiről kiderül, hogy nem is a tiéd. Így felszabadulva és megkönnyebbülve megengedheted magadnak, hogy új vágyak és álmok érkezzenek, olyanok, amelyek már a szívedből szólnak és valóban téged tükröznek.

Az elengedéssel és a megengedéssel egy új fejezet kezdődik, a valódi élet. Ahol senki nem mondja meg, hogy mit gondolj, és mit tegyél. Ahol vállalod a felelősséget a saját jól létedért, és már nem másoktól várod, hogy ezt megadják neked.