Önámítás vs. őszinteség

2023-04-21

Girisha Andrea Steigler

Orgazmus coach, trauma- és gyászspecialista

Cikk megosztása

Miért félünk őszinték lenni?

…mert akkor valóban azt látnánk a tükörben, ami a csupasz, meztelen valóság?

No, de miért félünk tőle?

…mert jól megtanultuk, hogy jó kislánynak/kisfiúnak kell lenni, és abba nem fér bele, hogy hibát kövessünk el, hogy ne legyünk tökéletesek, hogy kilógjunk a mások által létrehozott sorból.

Valójában miért is félünk őszintének lenni?

Önmagamat, a valós érzéseimet, véleményemet, gondolataimat, egyéniségemet, különlegességemet, szokásaimat, nehézségeimet, örömömet, sikereimet, hibáimat, tökéletlen tökéletességemet felvállalni?

…és mit ad az önámítás?

Jó kis belső feszkót. Ami fokozza a belső harcot. A stresszfaktort. Don Quijoteként a szélmalmokkal küzdést. Jól elmondhatom, hogy szegény én és egyedül vagyok, engem senki nem ért meg.

És aztán jönnek a fizikai tünetek és a háború a fizikai EGÉSZség helyrehozásáért.

…de valójában miért kell megvárni azt, hogy fizikai tüneteid legyenek és egy komoly diagnózissal szembesítsenek, amikor előtte a finomabb jeleknél és a gyengébb fizikai tüneteknél is elkezdhettél volna változtatni?

Miért kényelmesebb a sokszor a visszafordíthatatlanig folyamatos kifogásokat keresni?

Miért nem vagy elég fontos, elég érdemes arra, hogy saját magadba is fektess legalább annyi időt, energiát, figyelmet, pénzt, mint amit azokba teszel, akik meg sem hallanak, nem is érdeklődnek, amikor neked lenne szükséged segítségre, támogatásra?

Meddig akarod még magad ámítani?

Mikor kezdesz végre őszinte lenni Önmagadhoz? És elkezdeni tisztán látni, hogy mi is fontos számodra? Miről is szól az életed? Ki is van az első helyen, minek adsz dobogós helyet a mindennapokban, miközben te az utolsó helyre sem tartod érdemesnek magad?

HOL VAGY TE AZ ÉLETED SZÍNPADÁN?

MILYEN SZEREPET SZÁNSZ MAGADNAK?