Napindító…

Tegnap beszélgettem valakivel, mi másról, mint a kapcsolatokról. Megkérdezte tőlem, hogy milyen számomra az igazi férfi. Elgondolkodtam rajta és rájöttem, hogy nincs számomra olyan, hogy igazi férfi…

Ideális talán van…

Aki nem csak nézi, hanem látja is a nőt… Aki átlát a falakon… Aki félmosollyal a száján élvezi a nő bolondságait, nem fél, tudja, hogy mit akar… Aki nem csak mondja, cselekszi is… Aki nem tartja többnek magát a nőnél, mert tudja, hogy több nála, hiszen a nő meg sem látná, ha nem így lenne… Akit nem zavar, ha a nő flörtöl, hisz tudja, ez is a nőiesség része… Aki pontosan tudja, hogy ha a nő egyszer megszeret és biztonságban érzi magát, akkor hegyeket mozgat meg a férfiért… Aki, ha a Nő megérinti a lelkét nem elmenekül, hanem felvállalja az érzéseit… Aki megengedi, hogy a Nő gyenge is legyen néha, és aki legfőképpen mer gyenge lenni a Nő előtt…

FÉRFI, hogy NŐ lehessek…