Könyörögve kérlek, ne címkézz…

Ha annyiszor kaptam volna egymillió forintot, ahányszor én az utóbbi egy-két évben azt hallottam valakitől, hogy ez, vagy az az ismerőse nárcisztikus, akkor asszem már milliomos lennék…

Úgy érzem, az elmúlt években ez a szó egyszerűen felkapott lett, és ha valaki egy kicsit is önzőbb, vagy szókimondóbb, akkor már megkapja ezt a bélyeget.
De miért van szükségünk az efféle címkékre? Önigazolás? Ha nem működik a kapcsolatunk valakivel, akkor az a legegyszerűbb, ha rásütünk egy bélyeget és akkor le van tudva a gond; nem velünk van a baj… 

Konkrétan a nárcizmus egy nagyon összetett, és súlyos személyiségzavar. Ha úgy sejted, hogy egy ismerősöd valóban ilyen, akkor nézd meg Sam Vaknin (nárcisztikus férfi) előadását* a témában és döntsd el, hogy tényleg ebbe a kategóriába tartozik-e. Ha pedig igen, akkor fogadd meg az előadó tanácsát és FUSS!!! 

Máskülönben én azt mondom, ne címkézz!

Ilyen súlyos pszichiátriai diagnózist semmi esetre se nyomj senkire, de kisebb volumenű minősítésektől is érdemes tartózkodni. Ha ugyanis valakit ilyen módon mégis beraksz egy virtuális fiókba, akkor az onnan többé nemigen jön ki. Én ehelyett inkább azt tanácsolnám, hogy próbáld meglátni a jót mindenkiben, és fókuszálj arra – már, ha fontos számodra az illető. Ez esetben gondolj minél többet szeretettel és elismeréssel az ominózus erősségére és hidd el, ez jó hatással lesz a kapcsolatotokra! 

*Részlet az előadásból:

„A narcisztikus áldozat. A szülei áldozata. Azért terrorizálja a környezetét, hogy ők is áldozatok legyenek, így otthon érezhesse magát.

A nárcisztikusnak két személyisége van: a gyermekkori traumatizált és a felnőttkori nárcisztikus. Ez azonban nem valódi többszemélyiség, mert amíg egy több személyiséggel rendelkező ember teljes folytonosságban van, azaz a különböző személyiségei mindig mindenre emlékeznek, amit tettek, addig a nárcisztikus saját emlékeinek 80%-ára nem emlékszik és folyamatosan új személyiségek nyilvánulnak meg benne. Minden percben egy új nárcisztikussal fogsz találkozni, aki egy perce még nem volt ott. Disszociatív viselkedéstől szenved; feldarabolódik az emlékezete, pillanatokra kihagy a memóriája. Konfabulációval pótolja a kieső másodperceket logikai alapon.”