Egy gyerek nem gyerek?!

Egy gyerekesként többször olvasták a fejemre, hogy miért nem szülök még egy gyermeket, hiszen egy gyerek nem gyerek… Nos, nézzük meg kicsit közelebbről a „legyen / ne legyen testvér” kérdéskörét.

Az egyke gyermekeket a köztudatban gyakran elkényeztetettnek állítják be, és bizonyára nem teljesen alaptalan a dolog, hiszen tény, hogy a szülő minden figyelmét ő kapja, nincs testvér, akivel osztozzon rajta. Az is köztudott azonban, hogy ezáltal az egyke gyermekek gyakran magas ismeretanyaggal rendelkeznek, hiszen a szülőknek van idejük, és energiájuk megválaszolni minden kérdésüket. Az anyagi dolgokkal történő elkényeztetés meglátásom szerint tudatos odafigyeléssel tökéletesen kordában tartható, sőt a Túró Rudin osztozni apával / anyával is meg lehet tanulni.

Pszichológiai tanulmányok szerint gyakori nehézség az egyke gyermekeknél a hasonló korú társaikhoz való kapcsolódási probléma – ezt azonban tapasztalatom szerint remekül lehet bölcsödével, óvodával és az intézményeken kívüli rendszeres kapcsolódással orvosolni. 

Érdekes pszichológiai alaptézis, hogy amennyiben két testvér között 6 évnél több a korkülönbség, úgy az idősebb funkcionálisan egykének minősül.

Most pedig álljon itt néhány gondolat a testvéri kapcsolatokat illetően:

A legnagyobb testvér példakép a kisebb tesók számára, és egyfajta híd köztük és a szülők között. Könnyen megesik, hogy ez túl nagy teher számára, ami miatt egyfajta fogyatékosságérzés, illetve túlzott gondoskodási készség alakul ki benne. Ritkán lehet „csak gyerek” – sokszor „koravén” szóval lehet illetni.

A középső gyermek gyakran válik összehasonlítás alanyává, amely letöri önértékelését. Úgynevezett szendvics gyermek, aki le- és felfelé egyaránt kompromisszumképes. Gyakori érzés az esetükben: „Nem szerettek eléggé a szüleim. Nem vagyok annyira fontos.” – Hiszen akaratlanul is ők kapják a legkevesebb figyelmet.

A legkisebb gyermekek általában azt érzik, hogy ők a „babák”, akiket senki sem vesz igazán komolyan. Gyakran nehezen találják a helyüket a családban, és felnőtt korukban is azt érzik, hogy nem nőttek fel teljesen.

Nos, én úgy vélem, hogy senkit sem kellene elítélni, sem azért, mert egy, sem azért, mert több gyermeket vállal. Döntsön mindenki a belátása szerint.

Gondolataimat pedig szeretném a téma kapcsán felmerülő kedvenc gondolatommal zárni, amely a magyar nyelv csodájára hívja fel a figyelmet: TESTVÉR = TEST + VÉR, hiszen egy vérből valók, ugyanabból a testből születtek.