Babahordozás és az ajándékba (vissza)kapott kezek

Lipkáné Temes Évi vagyok, 3 gyermekes édesanya, dúla, gyermekágyas segítő, önkéntes szoptatás támogató és hordozási tanácsadó. Több téma kapcsán is találkoztok majd velem, mert terveim szerint írok még, hiszen számtalan területe van a szülővé válásnak, felkészítésnek, szoptatási nehézségeknek, baba körüli teendőknek, majd a gyereknevelési dilemmáknak is. 

Első körben a munkám egyik legszebb részéről, a hordozásról mesélek nektek. 

Tudni kell, hogy mi szülők, mindenképpen hordozzuk a kisbabá(i)nkat. Valaki kézben, valaki viszont különböző eszközökben. Itt az első pont, ahol könnyű elveszni, hiszen rengetegféle kendő, csatos, félcsatos, mei tai hordozó áll rendelkezésünkre, csak kezdő anyukaként nehéz megállapítani, hogy melyik lesz számunkra ideális a baba méreteihez, korához igazodva. 

Leszögezem, hogy a kisbabák imádják a hordozást! 
Nagyon, (mondom nagyon) kevés az a picuri, aki valamilyen oknál fogva nem szereti ezt. 

Ha erre gyanakszunk, első körben érdemes más eszközt választani és megvizsgálni, hogy biztosan a korának és méreteinek megfelelő-e a hordozó, mert gyakran kiderül például, hogy nem az előírások szerint helyezték el benne a kicsit, így érthető, ha nem volt számára komfortos. 

Hordozni újszülött kortól lehet.

A 6 hét gyermekágyas időszakra maximálisan tekintettel kell lenni, de alapvetően a gondosan megválasztott eszközben a baba lehet bármennyit. Az édesanya aktivitásától függ, hogy ki mennyit tud, vagy szeret így pihenni, sétálni, hogy a kisbaba közben rajta szuszog. 

Azok a babák, akik nagyon sokat szeretnek (komfort)szopizni, és ennek hiányában azonnal sírásba torkollik a napjuk, általában szintén nagy örömmel veszik birtokba a hordozót, mert visszaadja nekik egy cseppet azt az érzést, mint amikor pocakban voltak és hasonlót élnek át, mint amikor szoptatás közben simulnak az anyukájukhoz. Melegség, közelség, szívdobogás, testkontaktus, szeretet. 
Hát nem természetes, hogy „követelik” maguknak a kisbabák ezeket az érzéseket? Dehogynem! 
Ne féljünk, hogy el lesznek kényeztetve, hiszen csak megadjuk nekik azt, amire igazán nagy szüksége van egy újszülöttnek. Magunkat! 

Szoktam mondani viccesen, hogy hordozni fantasztikus, de megetetni azért ne felejtsük el levenni őket!

Amint elérik a 3 hónapos kort, szinte varázsütésre kinyílik előttük a világ. Általában kicsivel könnyebbnek érezzük ezeket a napokat, mint az 1-2 hónappal korábbiakat. Lassan kialakul egy napirend (ami aztán nemsokára újra felborul, de ez teljesen normális), picit kiszámíthatóbb az alvási szokásuk és persze úszunk a boldogságban a nagy mosolyoktól, amiket föléjük hajolva kapunk tőlük.
A kicsik játszani is elkezdenek, szájukba vesznek mindent, kezdődik a mozgásfejlődés aktívabb szakasza, tehát magukat is le tudják foglalni kisebb időre. (Ez azért jól hangzik, igaz?)

Ettől függetlenül a hordozás ugyanúgy fontos szerepet tölt be az életükben, főleg, ha anya és baba is megszerette ezt a kapcsolódási módot, de már más lesz. Sok esetben ilyenkor kerül hátra a csemete (bár megfelelő eszközben ez előbb is megtörténhet), így anyának elől még több helye lesz, és könnyedén mehetnek kirándulni, vagy akár csak vásárolni is, hiszen a gyermek lelkesen felfedezi közben a világot, majd ha elfárad, vagy túl sok inger éri, elszundíthat a hordozóban. 

Egészen a totyogós korig jellemző, hogy aktívan hordozunk, utána már sokan fokozatosan elhagyják, de gyakran vissza-visszatérnek a hosszabb sétákon, vagy kirándulásokon a jól bevált eszközökhöz. 

Hordozni jó, és még ha olykor nehéz és fárasztó is, sok-sok év távlatában majd boldogan emlékszünk vissza ezekre az összebújós alkalmakra.

Ha kérdésetek van, keressetek bizalommal!