Amikor feltárul a „semmi”

A héten 2 hölgy vendégemmel is hasonló diskurzust folytattam.

Egyikük egy 1 hónappal korábbi 2in1 folyamat, másikuk a tavaly májusi 10millliószoros teremtő elvonulás után érkezett újra hozzám. 

Mindkettőjüktől megkérdeztem amikor megérkeztek, hogy „Na, mi újság, mi változott a közös munkánk óta?”, és mindketten az válaszolták egyetlen szóval: „Semmi.”

Bevallom, bennem két dolog történt mindkét esetben. Az egyik egy pofonszerű érzés: „Bakker, én kitettem a lelkem, de lehet, hogy felesleges volt…?” Másodikként felmerült bennem a gondolat, hogy vajon miért jött hozzám újra, ha nem segítettem Neki semmit…?

No, de nézzük, hogyan folytatódott vendégeim beszámolója…

A 2in1 folyamatra érkező feleség elmondta, hogy férjével ugyanolyan konfliktusos a házassága, mint volt (itt valóban nincs változás), most viszont azért jött, mert ráébredt, hogy nem is dolga őt megváltoztatni, vagy akár mindenáron, görcsösen megoldani a helyzetet. Megegyeztek a férfival, hogy külön-külön mindketten önfejlesztésbe kezdenek, és majd meglátják, mi lesz ebből… Vendégem célja tehát második találkozónkkor az lett, hogy „hazataláljon” önmagához, hogy jobban tudja élvezni az életet, a feltöltő programokat, amiket magának szervez… Ehhez képest az első alkalommal még azzal érkezett, hogy teljesen magába van roskadva, boldogtalan, nem látja az élet értelmét. 

Nos, Kedves Olvasóm, Te látod-e, hogy a különbség éppenséggel nem „semmi”?

A másik asszony a „semmi változás, még nem találtam meg a párom” mondat után kifejtette, hogy valójában el tudta végre engedni felnőtt fiát, aki azóta sikeresen elköltözött a „mama-lakból” és boldog önálló életet él. Emellett a hölgy arról is beszámolt, hogy teljesen megváltozott az életfelfogása, már nem akar alárendelődni senkinek, ő maga lett az életében saját maga számára a legfontosabb, és végre élvezi az életét. Most azért jött csoportos családállításra, hogy feloldjuk a bezártságát, melyet felismert magában, és ami miatt nem tud férfit engedni magához.

A kérdésem itt is ugyanaz, Kedves Olvasóm: ugye Te is látod, hogy a változás éppenséggel nem „semmi”?

S hogy miért is írtam le mindezt? 

Mert oly gyakran esünk ebbe a hibába... Elkönyveljük, hogy „semmi változás”, hogy „semmi sem jó”, hogy „semmi sem tesz boldoggá”, stb… Azonban, ha egy kicsit megállunk, ha belegondolunk… annyi csoda van körülöttünk… csak nézz szét Te is, Kedves Olvasóm és lásd meg!