Szaturnusz-szombat – A zárt ajtók mögött

Minden héten egy kép talál meg. Egy pillanat, ami elindít egy belső beszélgetést. Nem tanít, nem magyaráz, csak meghív: hogy megállj egy percre, és lásd meg, mi mozog benned.

Ezen a héten ez a kép jött szembe velem: egy régi, megkopott ajtó, amely mögül halvány fény szűrődik át. Csend van, de a fény ígérete már ott bujkál.

„A zárt ajtók nem mindig akadályok. Néha védelmet jelentenek.”

Van, amikor az élet nem enged tovább – és mi csak állunk egy ajtó előtt, amit nem tudunk kinyitni. A Skorpió idején ez különösen erősen érezhető: mintha a világ befelé fordulna, és bennünk is minden csendesedne. De a Szaturnusz emlékeztet: nem minden késés büntetés. Van, amit meg kell érlelni, mielőtt kinyílhat.

A zárt ajtó mögött ott a folyamat. Ott gyógyul, ott rendeződik az, ami még nem készült el. És amikor eljön az ideje, az ajtó magától nyílik majd ki. Addig pedig a dolgunk: maradni és bízni.

Kérdések magadhoz:

1. Mi az az „ajtó” most az életemben, ami nem nyílik, bármennyire próbálom?
2. Mitől félek, mi történne, ha kinyílna? És mitől, ha zárva maradna?
3. Milyen belső folyamat zajlik bennem most, ami időt kér?

A Szaturnusz azt tanítja: nem minden zártság veszteség. Néha a várakozásban nő meg a hitünk.

Ha megérintett ez a kép, szánj pár percet arra, hogy leírod a válaszaidat magadnak. A csend néha jobban gyógyít, mint ezer szó.