Család, otthon
Egy gyerek nem gyerek?!
Vizsgáljuk meg, hogyan befolyásolja a család dinamikáját az egyedüli gyerek, és annak a lehetőségét, hogy mit nyújthat egy testvér.
Menü
Kérdések, kérdések, kérdések!
Veégh Julianna
Life coach - kicsit másképpen
Cikk megosztása
Én kérdéseim… Mi kérdéseink?
Vannak kérdéseink, amik szinte mióta az ember él, foglalkoztatnak minket.
Vannak kérdéseink, amik időről időre kerülnek előtérbe.
Vannak kérdéseink, amiket úgy teszünk fel magunknak, hogy igazából tudjuk a választ.
Vannak kérdéseink, amiket úgy teszünk fel magunknak, hogy pontosan tudjuk, soha nem kapunk rá választ.
Vannak kérdéseink, amiket csak akkor tegyél fel, ha biztosan tudni akarod a választ, ha már felkészültél a válaszra.
A kislányom úgy 5-6 éves lehetett, amikor legnagyobb megdöbbenésemre a következőt kérdezte: „Anya miért születtünk, mi a dolgunk a világon?” Akkor azt válaszoltam neki, igazából még nem tudom! Azonban egy biztos, erre a kérdésre mindenkinek más a válasza. Mindenkinek magának kell rájönnie, miért van itt.
Ekkor merült fel bennem először igazán a következő: Vajon genetikailag hordozzuk magunkban a kérdéseinket és a válaszokat?! Ma már tudom-e a választ? Már tudom…
Kérdések, kérdések, kérdések…
Tudjuk a válaszokat?
Keressük a válaszokat?
Egyáltalán fontosak a válaszok, vagy elég, ha a kérdést megfogalmazzuk?
- Honnan jöttem, hova tartok?
- Ki vagyok én?
- Büszke lenne rám a kislány énem?
- Mi lett abból, amit „ő” álmodott?
- Vannak még álmaim, tudok még álmodni?
- Ott vagyok, ahol lennem kell?
- Miért pont ő?
- Miért pont én?
- Mi lett volna, ha…? Egyáltalán van értelme azon gondolkodni, mi lett volna, ha…?
- Mit tettem ezért vagy azért?
- Mit csinálnék másképpen?
- Hagyok időt magamnak úgy igazán gondolkodni, érezni? És ha nem, miért nem?
- Mikor örültem utoljára a napfelkeltének, a zöld fűnek, a jó illatú levegőnek?
- Mikor örültem csak úgy, csak azért, mert vagyok?
- Ki mertem valaha igazán jelenteni azt: értem én, de leszarom?
- Megengedtem valaha magamnak igazán a szabadságot?
- Volt idő az életemben, amikor csak én számítottam? Kell egyáltalán, hogy ilyen legyen?
- Honnan hozzuk a megfelelési kényszerünket? Tanult és/vagy örökölt?
- Meddig kell toleránsnak, elfogadónak lennem, és hol van a határ?
- Kijelöltem már a saját határaimat? És ha igen, tartom magam azokhoz?
- Tiszteletben tartom mások határait?
- A mások határaira nekem kell figyelnem, vagy ez már legyen az ő dolguk?
- Milyen értékek szerint élünk? Családi, társadalmi? Velünk született, tanult?
- Mikor és hogyan alakítjuk ki a saját értékeinket?
- Ezekből mit, és hogyan adjunk át a gyerekeinknek?
- Egyáltalán át kell adni, vagy ami nekik szükséges, ami az övék azt átveszik?
- Fel kell készíteni őket a nagybetűsre, vagy úgy is látják, tudják?
- A mi nagybetűsünk az övék is?
- Mi az igazság? Kinek, mi az igazság?
Végül még egy fontos kérdés, ami mostanában foglalkoztat: Mikor történt, hogy a „szia” köszönésből eljutottunk a „csókolomig”?!
Miért fontos ez?
Mert ahogy észrevétlenül átszaladtunk ezen a folyamaton, addig rengeteg kérdésre megérkezett a válasz, és persze ezzel párhuzamosan újabb kérdések is születtek.
Kérdések… az én kérdéseim… a mi kérdéseink.
Kérdések, amik lehetnek általánosak, örökérvényűek, patetikusak, magától értetődőek és időszakosak. Szerintem fontos időről-időre kérdéseket feltenni magunknak, másoknak.
Időnként pedig nem árt, ha vannak válaszok is!
Itt megtalálsz: életvezetés
Facebook: Életvezetés ahogy tetszik
Melyek azok a kérdések, amelyek szinte azóta velünk vannak, amióta csak élünk? Fedezd fel legbelsőbb gondolataidat a számodra legfontosabb kérdésekre.
Ez is érdekelhet még
Párkapcsolat
Napindító…
Fedezd fel az igazi férfi tulajdonságait, amelyek megkülönböztetik őt másoktól. Tudd meg, mi kell ahhoz, hogy meglásd és megszeresd.